Miért nem mondjuk el? Vajon el tudnánk mondani? Egyáltalán mi az, amit el kéne mondani?
A hétköznapi életünk során sok mindennel kell foglalkoznunk. Dolgozni járni, iskolába menni, bevásárolni, tanulni, elintézni azokat a dolgokat amik betáblázzák napjaink minden egyes percét. Neked is csak annyi a szabadidőd, hogy felrakod a lábad egy félórára és átbújod a netet, mi is történt ma a világban? Vagy épp kitakarítod a lakást? Esetleg főzöl egy jót? Elmész edzeni?
Ez jó.. tényleg!
Na és gondolkodni szoktál?
Most nem a napi teendőkre gondolok .. az életre, a sok-sok miértre, hogy mi miért történik veled és a környezeteddel? Vagy épp a cselekedeteidre .. az vagy akinek mutatod magad? Sikerül a hétköznapokban megmutatni tejes egészében ki is vagy? Az a sok minden, ami mind te vagy, amiben jó vagy.. tudják rólad? Vagy csak mind megtanultuk, hogy is kell viselkedni? Mennyi az amennyit tolerálnak belőlünk? Szerintem mi mind korlátok közt élünk. A saját korlátaink közt. Társadalmunk alapvetően sugallja a kishitűséget. Mindenért meg kell küzdenünk, többek közt azért is, hogy észrevegyenek, hogy hangot kapj.
Ha végig mész az utcán.. látsz csak úgy egy mosolyt? Hogy egy idegen csak úgy rád mosolyog? Sajnos nem.. ritka. Persze miért is kéne csak úgy rámosolyogni bárkire is, igaz? - hisz nem is ismerem, és még idiótának is gondolhat. – mind szokatlannak gondoljuk elsőre.. aztán ha végig gondoljuk.. Az az idegen megosztotta velünk a közvetlen szeretetét. Egy idegen, aki nem ismer minket, nincsenek előítéletei, nem tudja ki vagy, nem érdekli mik a hibáid.. csak rád mosolyog. megosztja veled azt a szeretetet, ami alanyi jogon mindenkinek jár! Hatalmas ajándék! Próbáld ki.. mosolyogj rá valakire, hidd el, hogy hatással leszel rá! Még ha nem is mosolyog vissza.. jól esett neki. Hiányzik a derű a napjainkból.. nem beszélgetünk fontos témákról.. nem kérdezzük a másik véleményét.. Elfelejtünk érezni, megállni, és azt mondani, hogy szeretlek.
Nem csak anyának, apának, tesónak kéne mondani. Mondd a munkatársadnak, barátodnak, állatkádnak.. Mindenkinek aki kicsit is szebbé tette a napod! Mondd, hogy köszönöm! Akármi is legyen az, amit köszönsz.. meg kell köszönni. Éreztetni kell, hogy ez fontos, hogy igen is sokat jelent! Ezekből mind töltődünk. Nem kellenek nagy dolgok.. csak nyisd ki a szemed, figyelj a másik érzéseire, és reagálj rá. menj el sétálni.. zárd ki az embereket, az autózajt, csak nézd a fákat, ahogy fúj a szél, halld meg a csöndet.
Ezek mind kellenek a lelki békédhez. Kell idő mikor megnyugszol.. és kikapcsolsz mindent. Vállald fel önmagad! Mondd el másoknak azt is, amin csak akkor gondolkozol, ha egyedül vagy. Nyisd ki a lelked, hátha másnak is erőt adsz a kezdethez! Nem mindegy, hogy hogy érzünk!
képek: kozepsuli.hu;unicafe.hu;photophin.com;instagram: We Heart it
2018. március 2. Györei Anna
